Az igazság sarkában

Nagyapa hazavitt és mialatt ettem ő faggatózott az életemről.
- Mond csak, hol aludtál?
- Mikor hol.
- Mit ettél?
- Elhagyott kajákat.
- Hogy mosakodtál?
- Néha a szökőkútnál
- Jaj kis unokám, mért nem jöttél hamarabb?
- Mert utállak
- Megértem, de mivel tehetném jóvá?
- Ezt nem teheted csak úgy jóvá
- Igaz. De legalább esélyt adj, hogy megmutassam, nem vagyok rossz ember
- Itt vagyok nem?
- Igen
- Akkor ne rinyálj
- Nagyon faragatlan vagy
- Milyen legyek? Nem jártam iskolába
- De érdekes, hogy tudsz udvariasan enni
- Megtanítottak
- Ki?
- Egy ostoba fajankó. Befogadott fél évre, hagyta, hogy beleszeressek de ő még mindig a volt nőjét szereti
- Jaj lányom, az ilyeneket hívják szoknya vadásznak. ugye nem adtad neki a tested?
- Dehogy adtam. Az kellett volna még.
- Hála az égnek.
- Nagyapa, mesélnél anyáról?
- Mit szeretnél tudni?
- Mindent
- Hát, lássuk csak. Kis gyerekként nagyon virgonc volt, imádott kicseszni az emberekkel. Fortélyos volt és ravasz. Ugyanakkor, nem ártott volna a légynek sem, és ha a szemébe néztél minden haragod elszállt. Aztán a korodban már benőtt a feje lágya, de a szája nem. Megismert egy fazont aki nekem sosem tetszett. Anyád bejelentette, hogy terhes tőle és nagyon boldog. Innét, már ismered a történetet.
- Jaj nagyapa... akkor őrá ütöttem?
- Pontosan lányom.
- Ez remek.
- Lassan ideje lefeküdnöd, pihenj sokat
- Ó még elszaladok a barátnőmhöz.
- Késő van már
- Nagyapa, tudom de vigyázni is magamra.

Elindultam Ramonához, hogy elmeséljem neki a történteket. Mikor bekopogtam CC-hez váratlanul mindenki ott volt. Andy is, és Juliet is.
- ŐŐ... visszajövök holnap -jeleztem
- Maradj nyugodtan. -szólt utánam Andy
- Azért mert te kéred? óó de édes nem!
- Várj már

Andy utánam futott és az utcán kezdtünk el beszélgetni.
- Mi bajod? Olyan rideg vagy
- Nincs semmi bajom. De nem szóltál, hogy együtt vagy Juliettel
- Hát nem is
- A kórházban nem úgy tűnt
- Jó mégis
- Találd ki,de addig is felejts el
- Várj már.
- Mivan?
- Féltékeny vagy?
- ÉÉÉNNN??? ugyan! Nálad 100x jobb pasikat ismerek
- Akkor mért zavar Juliet?
- Csak azért mert nem szóltál.
- Most szólok, zavar?
- Nem.

Ekkor otthagytam és elindultam haza.
- Én féltékeny? Még szép!!!  Ajj, mért szerettem beléd te idióta.

Reggel, egy ötlet csapott fejbe. Elmentem DIGIhez, mákomra pont a stúdióban volt.
- Rád tört a takaríthatnék
- Vagy más. Csinálj belőlem énekest.

DIGI nagyot nevetett, azt hitte poénkodok.
- komolyan mondtam.
- kislány ez nem így megy
- vagy eleget teszel a kérésemnek, vagy megbánod.
- mit tehetnél te ellenem?
- 16 évest dolgoztattál, szülői engedély és egyéb szerződések nélkül. Kissé betenne a karrierednek nem?
- Na jó. Énekelj valamit.

The world's a gun and I've been aiming all my life
Got something to live for, I know that I won't surrender
A warrior of youth
I'm taking over, a shot to the new world order
I Am Bulletproof

- Hangod az van, de ehhez, meg kell mutatnod a világnak. Hamarosan indul a The Voice. Jelentkezhetsz. Kár, hogy 16 vagy
- A gyámom, aláírhatja helyettem igaz?
- Igen. De nincs olyanod
- De van egy nagyapám aki jön nekem egy pár évnyi támogatással. Intézd el, hogy jelentkezhessek.
- Mákod van, zsűri tag leszek. Nesze, itt egy jelentkezési lap. Írasd alá és hozd vissza nekem. Ma délután 3ig. Akkor zárják a jelentkezést. Van olyan női ismerősöd aki, nem utcai stílust képvisel?
- Van, a nagymamám
- Kérd meg, hogy alakítson át. A hajad kócos fénytelen, a ruháid koszosak és szakadtak. Legyél nő, délutánig.
- Oké.

Ahogy kérte, és ahogy vártam, nagyapa aláírta, a nagymama pedig mindenben segített. Megmostuk a hajamat, alaposan négyszer is, és két adag hajbalzsammal is átöblítettük, haj olaj és hajápoló is került rá nem is kevés.
Nagymama elmondta, hogy egy nő a csinos megjelenésért borotválkozik is néhol, így megmutatta hol és hogyan.
Jött a neheze, a smink.
Minden alapvető eszközt megmutatott, a szempillaspirált, az alapozót, a szemhéj púdert a szájfényt mindent.

A végén mikor meg akarta nézni a művét elcsodálkozott
- Gyönyörű ifjúhölgy vagy. Kiköpött anyád
- Az jó?
- Igen Rose, nézd, gyönyörű zöld a szemed, a hajad szőkés barna, amiben a szőke akár az arany egy gyönyörű fa burkolaton. A bőröd tökéletesen sima, puha, és egyenletesen hó fehér. A körmeid is, az éltet viteled ellenére nagyon szépek. Ezzel a sötét lila miniruhával még szebb vagy. Még van két óránk, hogy megtanulj magassarkúban járni.
- Magassarkú? Az a nők rémálma. Sok nőn láttam mind kikészült mert fájt neki
- Igen, akik ritkán hordanak. De akkor vegyél telitalpút, az kényelmesebb.
- Inkább
- Tessék, anyád fekete telitalpú csizmája.

Belebújva egy hegy tetején éreztem magam. Hamar megszoktam a járást, a nagyi pedig a formalitást tanította meg. Két óra alatt egy elegáns nőt varázsolt belőlem.
- Most már készen állsz. Elvigyelek?
- Kérlek.

Leadtam a papírokat DIGInek aki elámult a változástól.
- Ejha, most már lánynak nézlek. Holnap is ilyen szépnek kell lenned.
- Jó
- Akkor holnap, a TV székház előtt találkozunk, pontban délben. Délutánig eligazítalak a terepen. Értetted?
- Igen.
- Helyes. Akkor holnap.

Átmentem a stúdióba, érdekelt, milyen lehet a mikrofon így gondoltam, nem árt ha kipróbálom.
Elsőre megijedtem tőle.
- Nagyi, tényleg ilyen rémes hangom van?
- Dehogy rémes. De a hangulatoddal változik.
- Ezt, nem értem
- Ha boldog vagy, kellemes lágy hangod van. Ha ideges, akkor elmélyül. De mindenhogyan tökéletes. Ha énekes akarsz lenni tudnod kell ezzel játszani. Gyakoroljunk. Énekelj mélyen, mondjuk a Himnuszt.
- Nem ismerem a himnuszunkat. Hallottam már, de nem jegyeztem meg.
- Akkor énekeld utánam

O say, can you see, by the dawn’s early light,
What so proudly we hailed at the twilight’s last gleaming?

Whose broad stripes and bright stars, through the perilous fight,
O’er the ramparts we watched, were so gallantly streaming!

A nagyi után énekeltem, az egészet. Hamar megtanultam.
Hazaérve rengeteg zenét meghallgattam, ha esetleg választhatok számot valamelyik fordulóban.
A vereség meg sem fordult a fejemben, így már készültem, a győzelem utáni ünneplésre.

Nagyot aludtam, anyám szobáját kaptam meg, és mindenét. Reggel, felkeltem, tele ettem magam, felöltöztem és elindultam DIGI-hez.

Körbe vezetett az épületben és elmondta, hogyan nyerhetem meg a zsűrit. Igyekeztem mindent a fejemben tartani.
Kaptam egy sorszámot, és türelmesen kivártam a soromat.
Mikor behívtak a nevemet kérdezték, udvariasan és bűbájosan feleltem, aztán a lakhelyem kérdezték, erre is ugyan olyan bájosan válaszoltam, végül a választott dalom címét akarták tudni, én pedig Avril Lavigne My happy ending című dalát énekeltem el.

A zsűri először semmit nem mondott, csak megköszönték. A műsor végén, miután meghallgattak mindenkit, behívták a jelentkezőket, és sorszám alapján elmondták a tovább jutókat. Köztük voltam.
A következő adás egy hét múlva lesz élőben, a tv-ben.
Sokat kell még rá készülnöm.

Vallomás

Nem tudtam, feleljek e a kérdésre vagy sem. Végül akarva akaratlanul is kimondtam:
- Juliet
- TESSÉK? MIT MONDTÁL?? -akadt ki Andy
- Juliet okozta a balesetet.
- Hol van? - kérdezte Andy tágra nyílt könyörgő szemekkel.
- Mögötted - válaszoltam

Andy megkönnyebbülten ugrott Juliet nyakába aki ennek láthatóan örült.
- Szerelmem jól vagy? - kérdezte tőle Andy miközben végig tapogatta a fejét.

-Szerelmem? Hát nem szakítottak? -kérdeztem magamban.

- Jól vagyok persze. Ne aggódj. És, a másikban ülő? -kérdezte Juliet
- Ash volt. Irónikus nem? Pont ti ketten

Hirtelen Ash kórterméből egy ápoló rohant ki azt kiabálva: "Perverz disznó"
- Úgy tűnik nem súlyos -jegyezte meg CC majd elindultak Ash fele.

- Andy én nagyon sajnálom ami akkor történt -szabadkozott Juliet
- Semmi baj, az a fontos, hogy itt vagy és, hogy jól vagy. Nem akarlak elveszíteni.
- Én sem téged.

Ezután megcsókolták egymást, én meg csak álltam ott mint egy hülye. Eddig.
Visszamentem a telepre ahol persze a srácok fenyegetően a kezükbe vettek vasrudakat.

- Igazatok volt. A szép ruhások szemetek.
- Vissza akarsz jönni mi?
- Igen, és tudjátok mit? Esküszöm, hogy soha nem csábítanak el tőletek.

Hosszas fontolgatás után vissza vettek és ismét én lettem a főnök. De ezúttal, én sem könyörültem a szép ruhásokon.
A közelben volt egy épület aminek nem voltak ablakai és egy kicsit romos állapotban volt már. Két emeletes volt. Hajdanán, még az 1900as évek elején árvaházként működött de mivel a gyerekek elfogytak, így bezárt. Azóta a város lezárta mert életveszélyes. Nos, nem az 24 gyereknek akik leleményesek.

A főbb hibákat kijavítottuk. A srácok hajnalban bejárták a várost elejtett szegekért azokkal foltoztuk be a lyukakat, Mázli, hogy fából van az épület és csak a külseje tégla.

Kitakarítottunk mindent és a végére egy félkész épületnek tűnt. Így már egész lakható volt.

- Ügyesek voltatok. Holnap, a városban lomtalanítás lesz. Azt akarom, hozzatok mindent, mindent amit csak kiraknak. Még akár banán héjat is.

- Igen főnök.

Ez a nap azzal telt, hogy a kukákat fosztották ki többé kevésbé használható dolgokért.
Sőt mi több, megengedtem, nem is, inkább parancsba adtam, hogy ha bárki, szembe száll velünk, azt verjék meg nyugodtan. Nem vagyunk gyilkosok, de ideje behajtani azt a sok "jót" amit kaptunk.

- Jess! -szóltam az ajtó mellett guggoló kis félénk srácnak - Hívd ide kérlek Timont és Samuelt.
- Máris

Nem telt 2 percnél többe és a három fiú visszaért.

- Parancsoljon főnök.
- Feladatot kaptok. Törjetek be a város házára. A születési papírok között keressétek meg a Morgan aktát és hozzátok el nekem.
- Mért olyan lényeges?
- Mert azt mondtam. Nyomás, holnap estig itt akarom látni
- Igen is.

- Főnök, mért olyan fontos az az akta?
- Mert abban van a családomról amit tudni akarok.

Nem is kellett sokat várnom a fiúk hajnalra meg is hozták amit kértem.
- Ne haragudj, hogy sokáig tartott de megvártuk míg bezár és besötétedik.
- Semmi gond. Köszönöm, elmehettek.

Kinyitottam az aktát és olvasni kezdtem

James Morgan és Eva Simson. Isabella Morgan a törvényes lányuk. Anyám. Utolsó ismert cím... Force street.

- Jess, elmegyek. Gondoskodj róla, hogy a többiek részt vegyenek a lomtalanításon. Majd jövök.
- Igen főnök.

Elmentem, felkeresni ezt az utcát.
Amint elértem a címet egy hatalmas ház állt előttem. Kapuval és méreg drága autóval.
- Nahát, a kapu engem nem tart vissza.

Felmásztam és a házat körbe járva találtam egy nyitott ablakot. Beosontam a házba ami tengett az ürességtől és a csillogó villogó drága holmiktól. A kanapé mellett egy kis asztalka volt, rajta egy váza rózsa és egy fénykép. Egy rám hasonlító fiatal lány volt a képen.

- KI MAGA??  -kiabált rám egy idősebb férfi.
- Nem akarok balhét!!! Nyugi. Ön, James Morgan?
- Igen, de tűnjön el mielőtt hívom a rendőrséget.
- Isabella Morgan a lánya igaz?
- Nem tudom kiről beszél.
- A lányról a képen
- Számomra ő halott.
- Nem csak maga szerint, mert ő tényleg meghalt... Hála maguknak. Az önzőségüknek. A becs vágyuknak
- Mégis ki a franc vagy te, hogy így beszélj?
- Az unokád. Rose Morgan.
- A -az unokám?
- IGEN, Évekkel ezelőtt utcára dobtátok anyát mert terhes lett házasságon kívül.
- Őt befogadta a szeretője
- Tévedsz. Az utcán élt. Kukából evett. Ott szült meg engem a sikátorban. De belehalt. MIATTAD az ostoba régimódi felfogásod miatt. GYILKOS VAGY TE SZEMÉTLÁDA MEGÖLTED AZ ANYÁM
- Várj, egyszer idejött. És azt mondta, hogy jól megy a sora.
- Hazudott.
- És te?
- Én is az utcán élek. születésem óta.
- Le kell ülnöm.

James leült és próbálta felfogni a helyzetet.
- Honnan tudjam, hogy tényleg te vagy az?
- Tessék. Itt a nyakláncom. Egy pici kereszt. Anyám ezt az egyet hagyta rám halála előtt. Az utolsó amit eltudott mondani a koldusnak aki odament hozzá, hogy ő Isabella Morgan és a nevem legyen Rose mert az a kedvenc virága a rózsa.
- Ez hihetetlen. Mért pont most?
- Mert most jöttem rá, hogy a magadfajta gazdag emberek szemétládák. Azt hittem, van köztük olyan, aki érdemel bocsánatot de tévedtem. Tönkretették az én és a sorstársaim életét. Veled az élen.
- Kérlek ne mondj ilyen borzalmakat
- Mire számítottál? A nyakadba ugrok? Ezek után?
- Nem de ez szörnyű
- Az egyetlen ami ebben szörnyű az az, hogy árva vagyok. Nem ismerhettem az anyámat.
- Pont olyan vagy mint ő
- Biztos jobban tudod
- Ő is, visszabeszélős volt akárcsak te.
- Egyet árulj el.
- Mit?
- Ki az apám?
- William Jackson. Megmondhatom hol lakik.
- Életed egyetlen helyes döntése lenne. De a halálos ítéletét írnád alá. Ugyanis meg fogom ölni.
- Három utcával feljebb és nem tennéd meg.
- Tévedsz. Egész életemben arra vágytam, hogy megtaláljam és levágjam a fejét. Utána pedig a tiédet
- Akkor mire vársz? Tedd meg. Hozok kést is ha kell.
- Nem. Elég bosszú neked, a tudat, hogy megölted anyát, és az unokád életét is megkeserítetted. Hisz az utcán élek, alig van mit ennem. Ha engem megölnek... a bandaháborúban, vagy éhen halok.. az is a te hibád lesz. Dögölj bele ebbe a tudatba. Drága nagyapa.

A fényképet megfogva távoztam a házból. Apám házához vettem az irányt. Szerényebb ház volt, egy kerttel, körülbelül 2 főre elég. Udvariasan bekopogtam.
Egy magas fekete hajú fekete szakállú férfi nyitott ajtót. A bőre is sötétebb volt, nem néger sötét de nem is fehér. Olyan, kreol színű.
- Hát te? Mit akarsz taknyos? Halloween elmúlt.
- Nem cukorkáért jöttem William.

Végig néztem rajta, egy szál törölközőben volt. S amint felnéztem egy női kéz ért a mellkasához, úgy fordítva a férfit, hogy lásson engem. Egy kurva volt.
- Ki ez a lány William?
- Mosteltűnt kisasszony.

Rám akarta csukni az ajtót de a lábamat odatettem. William kirántotta az ajtót, hogy leszedje a fejem bunkósságomért, de amint meglátta a bicskát a kezembe hangosan felnevetett.
- Dobd el mielőtt megvágod magad.
- Vagy valaki mást? - feleltem miközben a késsel apró karcolást ejtettem a mellkasán. - Befelé a házba. Most.
- Oké nyugi, már látom, őrült vagy. Figyu ismerek egy jó dilidokit.
- Kössz nem.
- Willi, ki ez a lány? Mibe keveredtél? -kérdezte rémülten a ribanc
- Nem tudom mi baja.
- Szép TV, szoktál gyerek meséket mutatni a lányodnak? -kérdeztem, miközben a kezemmel végig simítottam a vadi új plazma tv-ét.
- Nincs is gyerekem.

A TV-t lelöktem az állványról és még bele is rúgtam.
- Rossz válasz. -feleltem
- HÉ AZ A LEGÚJABB MODELL VOLT.
- Szar ügy. Csak volt. Beszélgessünk.
- Mit akarsz? Pénzt? Adhatok.
- Nem kell a pénzed.
- Elmondanád ki a franc vagy te?
- Isabella Morgan neve, mondd neked valamit?
- Nem.
- GONDOLKODJ -kiabáltam rá, majd a kést a torkához szegeztem
-  Jó igen, annó a kurvám volt. Beadtam neki, hogy szeretem, kellett a pénze. A hülye el is hitte, aztán kölyke lett én meg kidobtam.
- Nem szeretted?
- Dehogy szerettem minek nézel te engem?
- Halottnak - jelentettem ki hideg vérrel majd a lábába szúrtam a kést.

William ordított a fájdalomtól a csaj pedig sikítozott.
- Mi a szart akarsz?
- Az a kölyök, aki miatt kidobtad, itt áll előtted. És a fejedet akarja.
- Az lehetetlen a csaj meghalt
- Miután én megszülettem.
- Az lehetetlen
- NÉZZ RÁM. Mondd, hogy nem hasonlítok az anyámra.
- Abban igen, hogy őrült vagy. Anyád egy riherongy volt semmi több mért véded?

Kitéptem a lábából a kést és éppen a mellkasába akartam döfni mikor egy kéz visszafogott.
- Nem leszel különb mint én ha ezt megteszed
- Nagyapa.
- A bosszú nem hozza vissza anyádat
- De ha meghal enyhíti a hiányát.
- Attól még az űr ott marad a szívedben. Dobd el a kést

Végül eldobtam és nagyapa magához ölelt. Nem tudtam, hogy örüljek e, vagy lökjem el? Azt hiszem, bármennyire is gyűlölöm most jól esik. Nem érzem magam olyan egyedül. Van valaki, aki a tettei ellenére megkedvel? Vagy ez is csak átverés mint amit Andy művelt? Azóta sem keresett de nem is kell. Apám is és ő is... fulladjanak bele az életükbe.

A következő rész tartalmából:
Nagyapa talán a szívébe zár?
Megtudok mindent anyáról?
Andy, Juliet és köztem szerelmi háromszög alakul ki? Vajon kit választ?

Érzelmek vihara

Amíg a fiúk munkában voltak, Ramonával úgy döntöttünk, megmutatjuk nekik mennyit fejlődtünk, és mindannyiukat finom vacsorával várjuk haza. Még mielőtt elmentek ügyes kifogásokkal beszedtünk tőlük fejenként egy kis pénzt, amiből elmentünk vásárolni. Ramona ügyesebb a számítógéppel mint én, ezért ő kezdett el recepteket nézegetni.
Meg is találtuk a legmegfelelőbb 3 fogást.
Mivel a fiúk imádják a csípős ételeket így levesnek Csípős Krumpli levest készítünk, másodiknak pedig Húsgombócos spagetti desszertnek pedig Créme Brulée

Hamar neki láttunk a főzésnek. Igaz a konyha utána úgy nézett ki mint valami háborús helyszín, de a nappaliban terítettünk meg egy asztalt.  Hamar felmentünk és csinosan felöltöztünk, Andy smink cuccával pedig az arcunkat is rendbe szedtük.

Mikor a srácok nagy nevetve betoppantak, Ramona eléjük ugrott egy közönséges füzettel a kezében
- Üdvözlöm Uraim. Foglaltak asztalt?
- Mi van? -kérdezte Ash
- Van asztal az Ön nevükön?

A fiúk összenéztek és végül is igent bólintottak. Ramona az asztalhoz vezette őket akik mit sem sejtve leültek.
- Hozhatok Önöknek valamit inni?
- Igen, mi a ház ajánlata? - érdeklődött Jinxx
- Sör, Bor, Wisky, Víz szénsavas vagy sima, és narancs juice.
- Csökkentett a választék, de akkor Andynek két sört kérnék, Ashley-nek egy pohár bort, én és Jake szénsavas vízzel kezdenénk és CCnek Juice. - adta le a listát Jinxx Ramona pedig felírta őket
- Én mért Juice-t kapok? -akadt ki CC
- Te vezetsz hazáig -reagált Jake
- Basszátok meg.
- URAIM KÉREM, viselkedjenek. Nem az utcán vannak.

Ramona a konyha fele indult mikor CC utána szólt.
- Ételt nem lehet rendelni?
- NINCS VÁLASZTÉK -kiabált vissza Ramona
- NE KIABÁLJ NEM AZ UTCÁN VAGY -dobálózott a szavakkal CC

Ramonával kivittük az italokat a fiúknak, akiknek szemmel láthatóan tetszett a dolog.
Jót nevetgélve elbeszélgettek és elpoénkodtak.

Megvártuk míg megisszák az italokat, és kivittük a levest.
Amint meglátták az "óóóó hűhaa " jelzővel illették, ez pedig pozitív vissza jelzés volt.
Amint elfogyasztották a leveseket összeszedtük a tányérokat és felszolgáltuk a tésztát, ami szintén nagy sikert aratott.
Addig amíg azt ették, igyekeztünk Ramonával rendet rakni a konyhában. Még a munka felénél sem jártunk mikor hallottuk ahogy kiabálják:
- DESSZERT NINCS??
- ÉS MÉG PIA???
- ÉHESEK VAGYUNK INNI AKARUNK

- Ezek bolondok -jegyezte meg Ramona miközben letörölte a habot a kezéről.
- Férfiak. -indokoltam meg a bolond viselkedést.

Felszolgáltuk a desszertet de úgy tűnt, CC mást fogyasztana. Ramona csípőjét megfogva rántotta az ölébe a lányt aki kisebb sikollyal jellemezte a helyzetet
- Magadat mikor szolgálod fel cukorbogár?
- Neked? Soha. -felelte Ramona miközben egy taslit nyomott CC fejére és ott hagyta.

Jól kinevettük CC égését én pedig bementem a konyhába folytatni a mosogatást.
- Ostoba fajankó, majd én megmutatom neki - szitkozódott Ramona
- Összevesztél a fakanállal Ramy?
- Nem nem vesztem össze vele. CC-re értettem. Idióta, mit képzel?
- Tetszel neki
- Ezzel nem hódít meg.
- Megpróbálhatnál, örülj, hogy nem olyan mint azok ott a telepen. Jó fej, és vicces is.
- Úgy viselkedik mint valami macsó
- Hogy felkeltse az érdeklődésed. Figyelj sokkal tartozunk nekik. Ha jobban megismered tuti bele szeretsz.
- 16 évesek vagyunk, hova legyek még szerelmes?
- Mikor akarod megtalálni az igazit? Ha CC az akkor tuti megértően és lassan fog hozzád állni, ha nem ő az akkor ne vénhedj ki idő előtt.
- Igazad lehet.
- Mint mindig. Na mosogassunk.

Elég hosszú munkába telt elmosogatni és a padlót meg a pultot még le sem takarítottuk.
Olyan érzésem volt, hogy valami nincs rendben. Igazam lett. Füst szagot éreztünk.
- Rose, kigyulladt a konyharuha.
- Hogy került a tűzhelyre??
- Én dobtam oda mérgemben, azt hittem kihűlt már.
- Hozz vizet!! GYORSAN

Ramona egy pohár vizet hozott
- Ez most komoly? Egy fazékba hozz már, siess

A lángok egyre nagyobbak lettek, és átterjedtek a fa szekrényre is. Ezt már egy fazékkal is nehéz lett volna eloltani.
A fiúk rontottak be a konyhába:
- Mi ez a szag?? -kérdezte Jinxx
- ÚRISTEN ÉG A HÁZ. - riadt fel Ash

Sajnos, nem voltunk ügyesek és már a tűzoltók is kiértek, ők oltották el a tüzet. A ház azon része lakhatatlanná vált. Ramonával bűnbánóan bámultuk a padlót.

- Gratulálok, leégettétek a házamat. Mégis mi a frászt műveltetek? -kérdezte Andy dühödten.
- Én.. -kezdett volna a történetbe Ramona de közbe vágtam
- Én voltam, ne haragudj. A tűzhelyen felejtettem a konyharuhát. Nem hittem, hogy lángra kap.
- MÉRT TETTED ODA??
- a meleg megszárítja.
- Ha nincs eszed a főzéshez akkor ne csináld!!! Többet ne. Ha elmentek a tűzoltók kapsz pénzt egy hotel szobára. Sajnos már nem férsz el. Ramona, te is..
- Ne, Ramona hozzám jön -szólt közbe CC.
- Nekem mindegy. Mennyi kell Rose?
- Semennyi. Sajnálom, sajnálom, hogy nekem nem voltak szüleim akik megtaníthattak volna ilyenekre, és sajnálom, hogy jót akartam. Bocs a ház miatt.

Hátat fordítottam és elszaladtam. Sírva. A tűzoltók végeztek, a fiúk hazamentek és Ramona, CC-hez ment.
- Kalandos este volt nem? -kérdezte CC
- Az. Nézd. Nem Rose, okozta a tüzet. Hanem én. Mérges lettem amiért az öledbe rántottál és eldobtam a konyharuhát. A tűzhelyre esett de azt hittem kihűlt ezért nem is foglalkoztam vele. Rose azért hazudott, mert tudta, hogy Andy kidobja és, hogy te idehozol. Látja, hogy, hogy tetszel nekem.
- Tetszem neked?
- Igen. Nagyon.
- Te is nekem.
- Kérlek, CC, beszélj Andyvel.
- Egy csókért.
- Még sosem csókolóztam.
- Itt az ideje nem?

Ramona egy puszit nyomott CC szájára, aki ennek is nagyon örült. Az alkuhoz tartva magát felhívta Andy-t. Mivel CC nem érte el Andyt ezért a többieket hívta, hogy megkeressenek.
A csapat a saját autójával igyekezett átfésülni a környéket. Ramonában tengett a félelem. Hiába kerestek nem találtak. CC végre elérte Andyt
- Csá, hé, Rose kamuzott
- Mivel kapcsolatban?
- Nem ő okozta a tüzet hanem Ramona, mert felbosszantottam. Mérgében a tűzhelyre dobta a konyharuhát amiről azt hitte kihűlt. Baleset volt. Nem szerencsétlenség.
- Jó és most mit csináljak?
- Lassan a 6. kört tesszük a többiekkel a városban, hogy Rose-t megtaláljuk. Igazán segíthetnél.
- Majd előkerül
- Mi bajod van? Mondom nem ő okozta a tüzet.
- Oké. Na léptem, még van mit takarítanom csá.

Úgy tűnt Andy nem segít. Végül hajnalban Jake talált meg a vasút állomáson. Fel is hívta a többieket de Ash nem vette fel. Hiába próbálták, így Jake az ő környékére ment. Mikor megtaláltuk sokkot kaptunk. Két autó egymásban az út közepén.
- ASH -ordította Jake

Hála az égnek életben volt de csupa vér volt az autó. Jake könnyen kiemelte őt a kocsiból és próbált mentőt hívni. A másik autóban lévőhöz én mentem. Második sokk volt számomra az aki abban ült.
Még úgy is láttam, hogy vér borította a fejét.

- ÉL MÉG?? -kérdezte Jake.

Megfogtam a csuklóját és  éreztem halvány lüktetést.
- IGEN

A mentők kiértek és mindkettőt kórházba vitték. A rendőrség kihallgatott minket mi pedig elmondtuk amit tudunk.
A kórházban vártuk meg a többieket.
Még nem tudták, ki okozta Ash balesetét.  De Andy feltette a kérdést:
- De mégis ki lehetett ilyen balfasz sofőr, hogy a piroson megy át a másikba?

Fény

Ramonával az utcán ücsörögtünk, és éhesek voltunk. Kissé fáztunk is mert viharra állt az idő. Hűvös szél fújt, és az eső is csöpögni kezdett.
Találtunk egy pontot, ahol meghúzódhatunk de mivel Ramona szervezete gyenge ezért megkértem, hogy ő álljon be az egy főnyi fedezék alá.
Én az egyre közeledő vihar előtti szakadó esőben álltam, és áztam. A ruháim súlyától nehéz volt már tartani magam, és Ramona hiába kért, hogy bújjak hozzá inkább, nem hagytam magam meggyőzni.

- Mért csinálod ezt Rose?
- mégis mit?
- Állandóan kiteszed magad mindennek, csak nekünk legyen jó
- Ezért lettem a vezetőtök. És mert befogadtak annak idején és felneveltek, megérdemeltek ennyit a részemről.
- De gyere már ide kérlek. Szét vagy ázva
- Nem megyek. Jó ez így.
- Kérlek Rose
- NEM.

Ramona minden eszközét felhasználta, hiába. Nem tehetett mást mint végig nézte ahogy aszalt szilvává válok az esőben.

-  Hé Rose, te most kint ragadtál vagy fürdesz? -kérdezte egy hang a mögöttem álló kocsiból.
- CC
- Mit álltok ott szálljatok már be
- Rose ő ki? -kérdezte Ramona
- Jó barát, gyere.

Bepattantunk a kocsiba és CC furcsán nézett rám
- Hallod, holnap, te szárítod ki az ülésem.
- Legyen

CC a lakására vitt mindkettőnket. Ramona megszárítkozott egy forró fürdő után. Őt én követtem s amíg bent voltam ők beszélgetni kezdtek.

- CC vagyok
- én Ramona, köszönjük, hogy kisegítesz
- Igazán nincs mit
- Honnan ismered Roset?
- Haverom lakásán futottam össze vele
- Értem
- Fura egy csaj
- Mért?
- Olyan nem is tudom... kemény de mégse
- Mert ilyen is. Mindig keménynek mutatja magát, valahol az is de... nagyon kevés embernek nyílik meg
- Mért ilyen?
- Ezzé nevelte az utca.
- Aha...
- Nagyon sok mindent tett értem és a többiekért de... ők hátba szúrtak minket, ezért voltunk ott az esőben
- Azért ázott így szét, hogy te ne ázz el?
- Igen, gyenge a szervezetem, nem tenne jót egy megfázás.
- Nem kerestetek soha munkát?
- De, ő próbálkozott de, iskolába sem jártunk soha, így meg ki venne fel minket?
- Én
- Te?
- Igen, egy híres rockbanda dobosa vagyok, mit tudom én, valami melót tuti találok nektek
- Az klassz lenne, de Rose nem hinném, hogy bele megy
- Mért ne?
- Túl rideg és távolságtartó, fél bízni az emberekben
- De nem kellene félnie, amúgy a haveromtól sem fél
- Az jó dolog. Akkor valami van a haverodban
- Holnap bemutatom nektek, addig is kiélvezem, hogy két csinos fiatal lány van a lakásomban
- Kiélvezed??? -riadt meg Ramona
- ŐŐ ne értsd félre, a pasik szoktak ezzel viccelődni. Tudod, a fiúk körében poénos szokott lenni ha egy pasi 2 csajjal van egy légtérben.
 - Értem
- Nyugi nem bántalak titeket.
- Hát remélem, mert Rose ölni tudna értem
- Hát akkor végképp nem. Te, figyelj csak. Összekéne hozni a haverommal.
- Minek?
- Mert a haverom
- Állj, van neve is?
- Andy... szóval, Andy azóta róla beszél.
- Tényleg?
- Igen, tegnap például azt, hogy vajon Rosenak kék vagy zöld a szeme?
- Zöld
- TUDTAM -nevetett fel CC
- Jó, akkor hozzuk őket össze.
- Van egy tervem, holnap áthívom Andyt mi pedig lelépünk kajáért mit szólsz?
- Az jó lenne

- CC, nem akarok pofátlan lenni de nincs valami kajád? Éhen halunk
- De, van. Mit kértek? Mit főzzek?
- Akármit csak gyorsan.
- Igen Rose kapitány
- Bolond

Vacsora után békésen elaludtunk Ramonával a vendég szoba egy szem francia ágyán.
Reggel arra keltem, hogy Ramona nincs mellettem.
Kimentem a konyhába, és Andy ült ott

- Rose?! -csodálkozott
- Andy. Hát te?
- CC áthívott de elrohant kajáért a barátnőddel
- Aha. HA_HA_HAPCI -tüsszentettem egy jó nagyot
- Egészségedre. Jól vagy? sápadt vagy
- Jah, jól. Asszem tegnap megfáztam az esőben
- Ajjaj, CC nem tart gyógyszert sajnos, hazaviszlek hozzám és adok jó
- Hagyd csak, erős vagyok mint a beton kiheverem
- Biztos?
- Igen
- Azért átjössz? Szeretnélek, megismerni
- Hali Rose vagyok
- Nem úgy te buta. Kedvenc színed zenéd ilyenek..
- Fekete és nem hallgatok zenét
- Neem?
- A a.
- Na akkor irány a kocsi és olyan zenét fogsz hallani hogy betojsz
- Akkor büdös lesz
- jajj... a humorod igen gagyi

Ezen már csak kuncogni tudtam. Andy beinvitált a kocsijába és elvitt magához. Mivel, eléggé alacsony a tudásom, úgy döntött a magán tanárom lesz. Megtanított olvasni elsőnek. Köpve nyelősen de ment. Vett nekem pár ruhát, azzal a feltétellel, hogyha lesz munkám visszafizetem neki. Megtanított olyan dolgokra amik eddig közömbösek voltak a számomra, például ételeket tanított. Gyümölcsöket, zöldségeket, húsféléket meg ilyenek.

Talán félév telt el azóta, hogy összekerültünk. Jelenleg turnéznak a srácok, mi pedig elkísérjük őket. CC és Ramona közt csak úgy forrt a levegő. Andyt pedig én sem utasítottam volna el. Sok mindent megtanított, de bárcsak azt is tudná, ő mit érez irántam.



A következő rész tartalmából:

Andy és köztem veszekedés vette kezdetét
CC végre becsajozik?
Ash megsérült

Ismerkedés

Körülbelül három napot tölthettem Andynél, ezalatt sok újdonságot tanultam, róla és arról az életről ami nekem nem adatott meg. Andy türelmesen tanítgatott, aminek nagyon örültem.
Mégis valahol betolakodónak éreztem magam.
Aznap reggel szólt, hogy el kell mennie, csak délután ér haza, várjam meg. Így tettem. Elővettem egy könyvet a polcról, és megpróbáltam olvasni, azok alapján amiket tanított nekem, de mivel nem ment ezért eldobtam a könyvet. A zongora vonzott a legjobban. Tegnap láttam, hogy zongorázott. Talán nekem is menne.
Leültem hát és csak nyomkodni kezdtem emlékezetből azt, amit ő tegnap.
- Hogy is volt a szöveg? -gondolkodtam.

The best things in life
Come with a price
The stars that burned so bright 
Faded the fastest

You'll always feel it's rights
Even when we end the fights
Welcome home, home tonight

Singin oohhh
oooohhhhh

Welcome home tonight
ooooohhhh-ooohhhhh
Tonight

Words they don't know how to make amends
And all they do is push you to the edge
But it's not wasted

It's all done for you
All done for you
OOHHH


- Nahát jó béna vagyok!

Egyszer csak kopogtak. Ajtót nyitva egy magas vékony hosszú hajú fejpántot viselő férfi állt.

- Hát te nem Andy vagy
- Jól látod
- Akkor meg ki?
- Egy lány
- Azt látom. Andy?
- Elment
- Oh, megvárom itt ha nem baj
- Nem.
- CC vagyok
- Vicces név
- Vicces vagyok
- Hát jó.
- És neked mi a neved?
- Rosie
- Rosie mint rózsa?
- Igen
- Az menő
- Ha te mondod
- Hogy kerülsz ide?
- hosszú
- Értem, van időnk elmesélhetnéd
- Hát 16 éve anyám meghalt mikor megszülettem és utcán nőttem fel. Ennyi, Andyvel összeismerkedtünk és most három napja itt  vagyok. De nem sokára visszamegyek.
- Mért?
- Mert vannak társaim akik számítanak rám.
- Te tudod.  De itt jobb helyed lenne
- Tudom, viszont nem tudom meghálálni, így is túl sokkal tartozom.
- Mosolyogj
- Tessék?
- Ha mosolyogsz, az a legnagyobb hála Andynek. Azért küzd, hogy másokat boldognak lásson, így, ha mosolyogsz, meghálálod.
- Értem. Akkor megvárom itthon és rámosolygok, utána pedig elbúcsúzom.
-Ahogy gondolod

CC kényelmesen kiszolgálta magát és egy óra múlva Andy is hazaért. Elé ugrottam rámosolyodtam, megköszöntem mindent és elmentem.

- Hát ez? -kérdezte Andy meglepődve

- El akart menni csak nem tudta, hogy mondjon neked köszönetet. Mondtam, hogy mosolyogj. 

- Hova ment?

- A barátaihoz.

- Vissza??

- Ja, úgyis visszajön. A nők olyanok mint a bumeráng. Hagyod elmenni úgyis visszajön ha jó gyártmány. Ha meg szarra se jó akkor az még fél úton leesik. 

- CC.. bazd meg. 

- Rosie-t?? 

- Nem te barom hanem magadat! Na, figyelj megírtam az új dal refrénjét. 

- Rose hol voltál ilyen sokáig?? -kérdezte Ramona

- Hosszú. De képzeld, egy igazi házban. És ágyban aludtam. 

- Komoly?? És milyen volt?

- Puha.. nagyon. 

- ÓÓ biztos nagyon jó lehetett. 

- Rose Rose Rose -mondogatta a banda egyik tagja 

- Mike?! Baj van? 

- Nem, de szövetkeztél a külvilággal. Azokkal, akik elárultak minket

- Mike miről beszélsz? Mindig is tudtuk, hogy a szép ruhások közt is vannak jó emberek

- AKKOR HOL VANNAK A JÓ EMBEREK?? MÉRT NYOMORGUNK MÉG MINDIG

- Mike, ők nem segíthetnek mindenkin. Nekik is van életük

- Na látod, de mi tegyünk nekik jót igaz? 

- Nem, nem mondtam. 

- Szövetkeztél velük, a magad javára. Ételt kaptál és puha meleg ágyat. Amíg mi a földön aludtunk ahogy mindig. Elárultál minket. 

- Tévedsz, ha így tennék most nem lennék itt.

- Akkor válassz. Ők vagy mi?

- Nem állíthatsz választás elé, én vagyok a legidősebb. 

- De többen vagyunk, ellened. 

Ekkor megjelentek a többiek is. 

- Ellenem vagytok? Mindannyian? Holott a testemet adtam, hogy legyen mit ennetek? 

- Az a minimum, hogy te is megteszel nekünk mindent. Emlékezz. Magunkra vagyunk utalva, és egymásra. Hogy szólt a törvény?

- A vér éltet, az utca nevel. Mi a kitagadottak, megfogadjuk, hogy egymást cserben nem hagyjuk. Mivel felénk nem néz az ég, osztozunk amíg tart a lét.

- Igen, és te nem hagytad, hogy osztozzunk. 

- Hogy vittem volna oda ennyi embert?

- ÚGY, HOGY NEM MÉSZ

- Nem választhattam

- Tán elrabolt? Mert akkor halál rá

- Nem rabolt el, segített. 

- Válassz Rosie, Ő VAGY MI? Naplementéig van időd. 

- És ha őt választom? 

- Ha elmész, soha többé nem jöhetsz vissza és ez mindenkire vonatkozik. 

Megfogtam Ramona karját és félre rángattam. 

- Nincs mit tenni, árulónak tartanak. Holott majdnem az életem adtam el nekik. 

- Elmész?

- Igen. 

- A vizeshez?

- Dehogy te buta. Nem kérhetem be magam. Jobb ötletem van. Nagyobb terveim. Ígérem, kihozlak a nyomorból. Csak tarts ki. 

- Soha nem várok, Rosie, kiskorunk óta együtt vagyunk, szinte a testvérem vagy. Veled megyek. 

- Nem teheted. Maradj itt, addig itt biztonságban vagy. 

- Ugyan már. Nem mindegy hol éhezünk? Ketten többre megyünk. 

Meghatottak a szavai de erősnek kellett látszanom. Kiálltam a többiek elé. 

- 16 évig éltem itt, éhesen, fázva. 6 éve, hogy a vezetőnk meghalt. Amit tettem, értetek szólt. A legfontosabb amit tanultam, HOGY ÁLLJAK KI A HITEM MELLETT. ISTEN SEM HAGYOTT EL BENNÜNKET, HISZ ÉLÜNK. NEKEM, ADOTT EGY LEHETŐSÉGET ÉS TUDJÁTOK MIT? Élek vele, mert ő az, aki igazán bízik a döntéseimben, és nem vonja őket kétségbe. 

- Én pedig vele tartok. - lépett mellém Ramona

- Ha majd egyszer gazdag leszek... úgy bánok veletek ahogy ti most velem. 

- Ahogy mondja 

Ezzel hátat fordítottunk és átléptük a kerítést amely elválasztotta a két világot. Mostantól új élet vár minket. 

Talán jobb, talán rosszabb. De ha nem lépünk, sosem tudjuk meg. 

Más megoldás

Hosszasan sétálgattam este a sötétben mikor megpillantottam egy kevés ruhás hölgyet az útszélén aki beszállt egy autóba. Gondoltam ezek lehetnek azok akik a testüket adják jó pénzért. Felmerült bennem a kérdés, vajon mennyit kereshetnek ezek? Biztos nem keveset. De pénz kell és ahhoz amit ők csinálnak biztos nem kell olyan iskola izé.

Visszamentem a telepre, és megfogtam azt a fehér ruhát. Egy bicskával kétrészes hiányos öltözéket csináltam belőle. Felvettem és kiengedtem a hajam. Jól összeborzoltam, hogy hasonlítsak azokra a lányokra.

- Mit csinálsz? -kérdezte Ramona
- Láttad azokat a lányokat akik férfiakkal mennek el?
- Azok a kurvák, de ugye te nem...
- Muszáj. Láttad a többiek, hogy örültek az ételnek? Kell a pénz
- Na ne, a nőiességed soha ne add pénzért. Annál rosszabb nincs!!!
- Mért?
- Megerőszakolnak ami kegyetlen tett. Emlékszel mit mondott az előző vezetőnk az ilyenekről?
- Igen, azt hogy az a legnagyobb kincsünk. És rémes dolog kényszerből adni. De még rosszabb lenne éhen halni.
- Megoldjuk, ahogy eddig is.

Csöndben maradtam és elmentem, arra az utcára. Nekem is megállt egy autó. Egy fekete bőrű ember állt meg nekem.

- Szia cica! Jössz egy körre??
- Igen. -feleltem határozottan de amint beültem a kocsiba elfogott a félelem. Nem tudtam mire számítsak. Sem, hogy milyen lesz az első. Azt mondták fájni fog.
- Na mivan? Nem nyúlsz oda?
- Ez az első -jeleztem az embernek
- Értem, még nem csináltad és tudatlan vagy?
- Igen. Bevallom félek
- Ne félj akkor óvatos leszek, de nem fizetek többet
- Jó.

Egy erdőbe vitt ahol a fűben terültünk el. Elmondta mi fog következni, és biztosított arról, hogy nincs mitől félnem.
Átvert. Olyan erővel csinálta, hogy azt hittem ott halok bele. Végül odadobott 1$t és otthagyott.
A földön fekve sírtam bánatomban. És a fájdalomtól.
Mindíg ilyen rémes lesz? Járt a fejemben a gondolat.

Kissé érdekes járással mentem vissza a telepre. Ramona aggódva fogadott de nem mondtam neki semmit. Egyedül akartam lenni.
Onnantól kezdve nem volt megállás, egyre gyakorlottabb lettem még úgyis, hogy nagyon fájdalmas volt. Volt aki vert közben, és sajnos, a magas árért drogot is adtak nekem.
Eladtam magam. Mindent vállaltam, csak sokat fizessenek.
Néha majdnem összeszakadtam a fáradtságtól és a drog utóhatásaitól de nem érdekelt. Ezzel tartoztam a közösségnek. De óva intettem mindenkit a példámtól.

Egy napon Ramona rábeszélt, hogy este ne menjek el. Bele egyeztem. Kellett a pihenés. Viszont megint eljött a láncos pasas. Ismét takarítást kért. Elmentem vele.

- Rozogább vagy mint egy 80 éves. Amikor először találkoztunk még a nyelved is erős volt. Mi történt veled?
- Semmi.
- Te tudod.

A feladat ugyan az volt mint akkor. Felsöpörtem a termet, de lassabban ment mint akkor, mégis nagyobbnak tűnt az épület.
- Megint te??? -kérdezte egy magas ember az ajtó felől. Az volt az akit leöntöttem.
- Úgy néz ki
 - Most ne önts le
- ok

A mikrofont bekapcsolta és énekelni kezdett. Megálltam a takarítással és őt néztem. Elragadó mély hangja annyira tetszett. Olyan nyugodtnak éreztem magam amikor hallottam.
- Nos? Tetszik? -kérdezte mosolyogva
- Hát.... -most én nem tudtam befejezni a mondatot, mert úgy éreztem sürgősen a mosdóba kell futnom. Kidobtam a kezemből a vödröt és elrohantam.Megrohamoztam a csapot és kiittam az összes vizet.
Kicsit jobb lett de még bírtam volna inni, de olyan gyorsan ittam, hogy alig kaptam levegőt. Megmostam az arcom és a tükörbe néztem.
A zöld szemeim beesettek voltak, és piros karikások. Az arc csontom is nagyon meglátszott. A hajam pedig fénytelen és kócos volt. Vékonyabb pedig nehezen lehettem volna.
Szédültem és a kiszáradás szélén éreztem magam.
A földön ülve azon gondolkodtam, lehet, hogy a sok drogtól van?

Mikor kicsit jobban éreztem magam, kimentem és folytattam a takarítást. Mikor végeztem megérkezett a láncos ember és nyújtotta a megérdemelt pénzem. De nem vettem el tőle.
- Na, nem veszed el? -kérdezte érdeklődve
- Tessék? Ja de. Persze -feleltem miközben a pénz elé nyúltam.

Tartottam a kis köteg pénzt és közben remegett a kezem. Szédülni kezdtem megint, és kissé össze is zuhantam. A láncos elkapott és ijedten kérdezte, hogy jól vagyok e.
Igent felelve felkeltem és eltántorogtam.

- Ezt meg mi lelte? -kérdezte magától fejvakarás közben

- Fogalmam sincs, de nagyon furcsa -válaszolt a fekete ruhás

- Na, remélem nem hal meg nekem. Na a többiek hol vannak? 

- Úton. 

A telepre érve Ramonanak adtam a pénzt, és megkértem, vigye el a többieket enni. Én nem kértem semmit. 

Amíg oda voltak, nem bírtam magammal, felvettem a fehér ruhát és kimentem az utcára. 

Nem kellett sokat várnom megállt nekem egy pasas. Azt mondta ott egy bokor, helyben szeretné. Valamiért nagyon megijedtem és nem adtam magam. 

Ő persze dühöngve távozott. 

A kezemet keresztben a vállamra tettem és sírtam. Az eső is szakadni kezdett. 

- Nézd már, mondtam, hogy itt találunk friss húst!!! -szólt egy hang az épület sarkából.

Két srác tűnt fel, vélhetően rossz szándékkal. Odajöttek hozzám és megfogta az egyik a vállam. 

- Nézd még csinos is, kissé vékony de jó lesz. 

- Ugyan, a luk kell csak, igaz cica? 

- Haggyatok -kértem őket

- Ugyan, ne kéresd magad, nem hiába vagy itt. Na gyere csak.

- Ne kérlek

- Nem fog fájni -mondta az egyikőjük miközben a földre lökött és rám feküdt. 

- NEEEE!!!! ENGEDJ EL!!! -kiabáltam

- Ettől majd lenyugszol!!! -elővett az egyik egy adag morfiumot, kifeszítette a kezem, hogy beadja nekem. 

Próbáltam ellenkezni minden erőmmel, de közben amelyik rajtam ült elkezdte rólam letépni a ruhát. Nehéz volt, mert a szakadó esőben szétázott. 

Hiába sikítottam nem segített senki én pedig magatehetetlenül éreztem magam. 

- Ez az cica, csak maradj már nyugton. -kérlelt az amelyik be akarta adni nekem a szert. 

- Hagyj már békén te idióta fasz!!! -kiabáltam arra amelyik rajtam ült

- Hogy minek neveztél?? -kérdezett vissza ingerülten miközben az öklével behúzott egyet. 

- Ideje megmutatni neki, hogy is kell ezt csinálni -jelentette ki a másik. 

- Igazad van haver!!! Akkor keményebbek leszünk. 

Elővette a nemi szervét és minden erejével azon volt, hogy megtegye.

- HAGYJÁTOK BÉKÉN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! -ordította egy másik férfi hang hihetetlen erővel.

- Te meg ki a pöcs vagy? 

- Igen, mi találtuk először, várj a sorodra!

A vizes gyerek volt, lerángatta rólam a csávót és megverte annyira, hogy mindketten elfutottak.

Megúsztam a drogot is és mást is, kicsit megkönnyebbültem, de szégyelltem magam a vizes csávó előtt. 

- Mit keresel te itt? -kérdeztem

- Téged, DIGIvel kimentünk a telepre, és félve mondták, hogy itt lehetsz. Pénzért vállalsz ilyeneket, hogy a többieknek legyen mit enniük. 

- És mért jöttél ide?

- Minek kérdezed? most mentettelek meg. Jössz egyel 

- Jó. - feleltem miközben a kezemet megpróbáltam elemelni az alsó részem elől. 

- NEM nem azt! Én az a fajta vagyok aki tiszteli. 

- Akkor mit kérsz?

- Hogy jót aludj -felelte miközben a hátam mögé tette a kezét, hogy elkapjon miközben elájultam.  - nálam. 

Mikor felébredtem kényelmes puha dolgok közt találtam magam. Volt ott valami köpeny féleség is. Gondoltam, azért, hogy azt vegyem fel, ha felébredek. Így tettem és kimentem a szobából. Egy folyosóra értem, és lementem a lépcsőn. Mikor megtaláltam a vizesfiút épp ivott valamit pohárból. 

- Hát felébredtél végre? -kérdezte

- Igen. 

- Be sem mutatkoztam még. Andy Biersack vagyok. 

- Szia, én pedig Rosie.

Az utca királynője

Ha meg kell halnod, halj meg dicsőséggel

Az utcai élet, sokak szerint túl kemény. Igazuk van! Keményebb mint amit mások ép ésszel felfognak. Főleg ha egyedül vagy. Sötét sikátorok, bandák akik késsel mászkálnak. De egy dolog sem olyan kemény, mint a magány. 

Amióta az eszemet tudom, az utcán élek, Los Angeles utcáin. A legjobb barátaim is kitagadottak, az utca gyermekei, de én vagyok a rangidős. 

Ha jól számoltam 16 éves lehetek. 

Az emberek félnek tőlünk, és joggal. Velünk nem szórakozhat senki. Azt megtette már a sors. 

Néha nincs mit enni, de nem fogunk kiállni koldulni. Az nem a mi világunk. Többnyire az árusok által kipakolt ételekből szoktunk lopni élelmet. Néha pedig elhagyott aprókat gyűjtünk, és ha találunk ékszert leadjuk. Többnyire egy szökőkútnál fürdünk esténként, és nem érdekel minket ha beszólnak. 

Megszoktuk, hogy elzavarnak minket, és, hogy kigúnyolnak. A nagyszájúak, akiknek minden nap jut meleg étel, drága telefonon meg ruha. Nekik csak csövesek vagyunk, utca kölykök. 

De ha ismernék a történetünket és a sorsunkat, belátnák, hogy tévednek. Nem mi választottuk ezt az életet. 

Anyám házasságon kívül szült engem ezért a nagyszüleim az utcára tették, egy sötét sikátorban hozott engem a világra, de a testi állapota miatt belehalt a szülésbe. A többi hasonló sorsú talált rám. Anyám holttestét a rendőrség megtalálta de engem már nem. A többiek neveltek fel, megtanítottak túlélni az utcát. 

Most, hogy 16 éves lettem, dolgozni akarok. De ki venne fel egy magam fajtát? 

Megmosakodtam a kútnál ahogy szoktam, de most jobban. A barátaim gazdag házak környékénél próbáltak ruhát kukázni nekem ami sikerült is, egy egész csinos fehér egybe részes ruhát találtak. Alaposan kimosták nekem és indulhattam munkát keresni. 

Egy kisboltban is próbálkoztam de szó szerint kidobtak az ajtón, de nem estem el, valami hatalmas puha dolognak estem neki. Mikor megfordultam egy magas két ajtós szekrény méretű baseball sapkás fickót láttam tele ékszerekkel. 

- B-bocsánat elnézést! -dadogtam megilletődve

- Jobban is vigyázhatnál öcsi

- LÁNY VAGYOK MAGA BAROM NEM LÁTJA??? 

- Bocsánat azt hittem hentes, fehér köpenyben és sapkában. Hajad sincs

- Dehogy nincs, hogy ne lenne? több mint magának.
- Nem vagy egy kicsit flegma?
- Nem és maga nem vak egy kicsit?
- Tudod te, hogy én ki vagyok?
- Ha elmondja megfogom tudni, mert eddig egy túlméretezett hústoronynak látom
- Én egy híres zenei producer vagyok, én futtattam Lady Gagát is
- Nem tudom miről beszél de ha maga ettől boldogabb akkor legyen
- Mi az, hogy nem tudod
- Nem tudom
- Nem hallgatsz zenét?
- Nem!
- Az meg hogy lehet?
- Utcán élek és nincs rádió
- Koldus vagy?
- Koldus a nénikéje!!!!! Sosem kunyeráltam
- Gondolom akkor munkát keresel
- Jól gondolja
- Adok én neked.
- Mennyiért?
- Jó pénzért
- Mi a meló?
- Gyere velem!!

A luxus kocsijába invitált, azt hiszem audi lehetett. Ha jól emlékszem a 4 karika az az.

Valami jókora egyszintes épület elé vitt, ami körbe ölelt egy hatalmas parkolót. Nem állt ott sok autó, amit furcsáltam.

Beinvitált és egy hatalmas csarnok féleség tárult elém rengeteg kütyüvel.

- Takarítsd ki ezt az egész teret.
- T-takarítsak?? Azt meg mégis, hogy gondolta?
- Nézd, itt ez a szekrény, van benne ez a valami amit seprűnek hívnak, így szépen összeszeded a koszt a földről. Itt ez a másik izé, amit lapátnak neveznek, erre rá söpröd a szemetet, és kiviszed a kukába.
- Értem. És azok a rongyok?
- Azokhoz itt ez a vödör, teszel bele vizet, egy kupaknyi ilyen fehér löttyöt, belemártogatod a rongyot, kifacsarod és áttörölsz vele mindent aminek nincs vezetéke és nem papírból van.
- Jó.
- Három órád van rá. Húzz bele
- De aztán jól fizessen ám!!!!
- Meglátod mennyire sok pénzt kapsz érte.
- Helyes.

Ahogy mondta felsöpörtem az egész placcot. Következett a törölgetés, mindent alaposan szemügyre vettem és megláttam egy mikrofont. Ilyet már láttam szabadtéri koncerteken. Meg a műszaki bolt tv-ében.
Megfogtam és nézegettem, de nem jöttem rá a használatára ezért vissza akartam tenni a polcra, de azt lerántottam és minden a földre zúdult.
Nagyon megijedtem, ha az a pasas rájön, hogy tönkre tettem a cuccait kitekeri a nyakam.
Megpróbáltam vissza tenni a polcot és alátámasztani valami hatalmas téglalap alakú lábakon álló izével aminek az elején egy cső van és üveg. Fingom nincs mi az de most alátétnek jó lesz. 
Na jó a vizet ideje lesz kiönteni.

Kiérve elgondolkodtam, a lapátról kell kiönteni a szemetet vagy a vizet a kukába??
Azt hiszem a vizet mondta a kukába. Nagyot lendítve próbáltam beletalálni a kukába de sajnos annak túloldalára sikerült löttyinteni.
- Azt hiszem nem erre gondolt. -jegyeztem meg a fejemet fogva mikor láttam, hogy nem a kukába fog menni a víz.
- MI A FASZOOOOOOOOOOOMMMMMMMM?????????? -ordította egy hang a kuka mögül.

Tágra nyílt szemekkel figyeltem, hogy mégis ki ücsörög egy kuka mellett. Lassan próbáltam odamenni, ekkor valami fekete ruhás telefestett testű fekete rövid hajú férfit láttam meg.

- Te burítottál le felmosó vízzel?
- Nem, ott fut! -jelentettem ki kihúzva magamat miközben elmutattam balra.
- Most nézd meg, tönkrement a vadonatúj bőrdzsekim!!!! Ki mondta, hogy ide öntsd a vizet??
- Valami szekrény méretű pasas tele ékszerekkel
- Mi a neve?
- Azt nem tudom, de azt mondta valami... őőőő.... pr...produ valami produ nem tudom.
- Producer?
- Az
- Ő hozott ide??
- Igen, azt mondta ha kitakarítom a helyet jó pénzt kapok.

A srác végig nézett rajtam. Nem tudom miért.
- Mivel kented össze a ruhád? Mi az a piros? -kérdezte
- Itt az oldalamon? Vér. Bandaháború volt és sokan megsérültünk. Felszakadhatott a seb. -elmélkedtem miközben felhúztam a ruhám.
- Úristen ez hogy néz ki?? Ez nagyon durván elfertőződött. Orvos látta már??
- Mi?
- A sebet
- Orvos? Az meg mi a jó élet?
- Mondcsak hány éves vagy?
- 16
- A szüleid?
- Nekem olyan nincs. Az utcán élek születésem óta.
- A gettóban?
- Igen. Baj?
- Ha nem nézeted meg azt a sebet meghalsz
- Kivel nézessem meg és minek?
- Hogy ne halj meg
- Egyszer úgyis megfogok nem mindegy?
- Hát.. -befejezte volna de megjött az a producer.

Benézett a csarnokba és tetszett neki a látvány.
- Nesze, itt van 50$
- MENNYI???? -kikerekedtek a szemeim és el sem akartam hinni, 50$??? te jó isten!!!
- Na mivan? Kevés?
- Nem, sosem láttam ennyi pénzt. Sőt, dollárt is csak max 2 dollárost. Hihetetlen, akkor egy hét után végre ehetünk!!!! KÖSZÖNÖM ha máskor is kell takarítani szóljon nyugodtan

Lelkesen futottam vissza a többiekhez és elmentünk egy boltba élelmiszert venni. Végre jól lakhattunk, igazi étellel.
Volt egy barátnőm, Ramona. Őt az anyja kidobta mikor megszületett. Őt is a kis közösségünk nevelte. Egy idősek lehettünk.
- És legalább jól nézett ki az a fekete hajú? -érdeklődött
- Nem, valami fura foltok voltak a kezén.
- Minták?
- Igen.
- Azok tetkók. Láttam egyszer a tetkós szalon előtt, belevarrják a bőrbe a festéket
- FUUUJJJJ ki csinál ilyet?
- Az a pasi!
- Azt mondta ha nem nézetem meg a sebem valami orvossal meghalok
- Mit mondtál rá?
- Hogy egyszer úgyis, nem mindegy?
- És ő?
- Valamit mondott volna de hát megjelent az a láncos ember.
- Jajj, pedig annyira érdekel az az ember
- Jó neked, személy szerint remélem sosem látom többet.
- Most mért?
- Olyanokat mondd amiket nem értek. Buta vagyok és nem értem mit mondd
- Nem vagy buta. Csak keveset tudunk. Nem vagyunk tanultak mint azok a szép ruhások.
- Ez igaz, de olyan rosszul érzem magam. Így még munkánk se lesz.
- Dehogynem csak figyelj.