Ismerkedés

Körülbelül három napot tölthettem Andynél, ezalatt sok újdonságot tanultam, róla és arról az életről ami nekem nem adatott meg. Andy türelmesen tanítgatott, aminek nagyon örültem.
Mégis valahol betolakodónak éreztem magam.
Aznap reggel szólt, hogy el kell mennie, csak délután ér haza, várjam meg. Így tettem. Elővettem egy könyvet a polcról, és megpróbáltam olvasni, azok alapján amiket tanított nekem, de mivel nem ment ezért eldobtam a könyvet. A zongora vonzott a legjobban. Tegnap láttam, hogy zongorázott. Talán nekem is menne.
Leültem hát és csak nyomkodni kezdtem emlékezetből azt, amit ő tegnap.
- Hogy is volt a szöveg? -gondolkodtam.

The best things in life
Come with a price
The stars that burned so bright 
Faded the fastest

You'll always feel it's rights
Even when we end the fights
Welcome home, home tonight

Singin oohhh
oooohhhhh

Welcome home tonight
ooooohhhh-ooohhhhh
Tonight

Words they don't know how to make amends
And all they do is push you to the edge
But it's not wasted

It's all done for you
All done for you
OOHHH


- Nahát jó béna vagyok!

Egyszer csak kopogtak. Ajtót nyitva egy magas vékony hosszú hajú fejpántot viselő férfi állt.

- Hát te nem Andy vagy
- Jól látod
- Akkor meg ki?
- Egy lány
- Azt látom. Andy?
- Elment
- Oh, megvárom itt ha nem baj
- Nem.
- CC vagyok
- Vicces név
- Vicces vagyok
- Hát jó.
- És neked mi a neved?
- Rosie
- Rosie mint rózsa?
- Igen
- Az menő
- Ha te mondod
- Hogy kerülsz ide?
- hosszú
- Értem, van időnk elmesélhetnéd
- Hát 16 éve anyám meghalt mikor megszülettem és utcán nőttem fel. Ennyi, Andyvel összeismerkedtünk és most három napja itt  vagyok. De nem sokára visszamegyek.
- Mért?
- Mert vannak társaim akik számítanak rám.
- Te tudod.  De itt jobb helyed lenne
- Tudom, viszont nem tudom meghálálni, így is túl sokkal tartozom.
- Mosolyogj
- Tessék?
- Ha mosolyogsz, az a legnagyobb hála Andynek. Azért küzd, hogy másokat boldognak lásson, így, ha mosolyogsz, meghálálod.
- Értem. Akkor megvárom itthon és rámosolygok, utána pedig elbúcsúzom.
-Ahogy gondolod

CC kényelmesen kiszolgálta magát és egy óra múlva Andy is hazaért. Elé ugrottam rámosolyodtam, megköszöntem mindent és elmentem.

- Hát ez? -kérdezte Andy meglepődve

- El akart menni csak nem tudta, hogy mondjon neked köszönetet. Mondtam, hogy mosolyogj. 

- Hova ment?

- A barátaihoz.

- Vissza??

- Ja, úgyis visszajön. A nők olyanok mint a bumeráng. Hagyod elmenni úgyis visszajön ha jó gyártmány. Ha meg szarra se jó akkor az még fél úton leesik. 

- CC.. bazd meg. 

- Rosie-t?? 

- Nem te barom hanem magadat! Na, figyelj megírtam az új dal refrénjét. 

- Rose hol voltál ilyen sokáig?? -kérdezte Ramona

- Hosszú. De képzeld, egy igazi házban. És ágyban aludtam. 

- Komoly?? És milyen volt?

- Puha.. nagyon. 

- ÓÓ biztos nagyon jó lehetett. 

- Rose Rose Rose -mondogatta a banda egyik tagja 

- Mike?! Baj van? 

- Nem, de szövetkeztél a külvilággal. Azokkal, akik elárultak minket

- Mike miről beszélsz? Mindig is tudtuk, hogy a szép ruhások közt is vannak jó emberek

- AKKOR HOL VANNAK A JÓ EMBEREK?? MÉRT NYOMORGUNK MÉG MINDIG

- Mike, ők nem segíthetnek mindenkin. Nekik is van életük

- Na látod, de mi tegyünk nekik jót igaz? 

- Nem, nem mondtam. 

- Szövetkeztél velük, a magad javára. Ételt kaptál és puha meleg ágyat. Amíg mi a földön aludtunk ahogy mindig. Elárultál minket. 

- Tévedsz, ha így tennék most nem lennék itt.

- Akkor válassz. Ők vagy mi?

- Nem állíthatsz választás elé, én vagyok a legidősebb. 

- De többen vagyunk, ellened. 

Ekkor megjelentek a többiek is. 

- Ellenem vagytok? Mindannyian? Holott a testemet adtam, hogy legyen mit ennetek? 

- Az a minimum, hogy te is megteszel nekünk mindent. Emlékezz. Magunkra vagyunk utalva, és egymásra. Hogy szólt a törvény?

- A vér éltet, az utca nevel. Mi a kitagadottak, megfogadjuk, hogy egymást cserben nem hagyjuk. Mivel felénk nem néz az ég, osztozunk amíg tart a lét.

- Igen, és te nem hagytad, hogy osztozzunk. 

- Hogy vittem volna oda ennyi embert?

- ÚGY, HOGY NEM MÉSZ

- Nem választhattam

- Tán elrabolt? Mert akkor halál rá

- Nem rabolt el, segített. 

- Válassz Rosie, Ő VAGY MI? Naplementéig van időd. 

- És ha őt választom? 

- Ha elmész, soha többé nem jöhetsz vissza és ez mindenkire vonatkozik. 

Megfogtam Ramona karját és félre rángattam. 

- Nincs mit tenni, árulónak tartanak. Holott majdnem az életem adtam el nekik. 

- Elmész?

- Igen. 

- A vizeshez?

- Dehogy te buta. Nem kérhetem be magam. Jobb ötletem van. Nagyobb terveim. Ígérem, kihozlak a nyomorból. Csak tarts ki. 

- Soha nem várok, Rosie, kiskorunk óta együtt vagyunk, szinte a testvérem vagy. Veled megyek. 

- Nem teheted. Maradj itt, addig itt biztonságban vagy. 

- Ugyan már. Nem mindegy hol éhezünk? Ketten többre megyünk. 

Meghatottak a szavai de erősnek kellett látszanom. Kiálltam a többiek elé. 

- 16 évig éltem itt, éhesen, fázva. 6 éve, hogy a vezetőnk meghalt. Amit tettem, értetek szólt. A legfontosabb amit tanultam, HOGY ÁLLJAK KI A HITEM MELLETT. ISTEN SEM HAGYOTT EL BENNÜNKET, HISZ ÉLÜNK. NEKEM, ADOTT EGY LEHETŐSÉGET ÉS TUDJÁTOK MIT? Élek vele, mert ő az, aki igazán bízik a döntéseimben, és nem vonja őket kétségbe. 

- Én pedig vele tartok. - lépett mellém Ramona

- Ha majd egyszer gazdag leszek... úgy bánok veletek ahogy ti most velem. 

- Ahogy mondja 

Ezzel hátat fordítottunk és átléptük a kerítést amely elválasztotta a két világot. Mostantól új élet vár minket. 

Talán jobb, talán rosszabb. De ha nem lépünk, sosem tudjuk meg. 

Más megoldás

Hosszasan sétálgattam este a sötétben mikor megpillantottam egy kevés ruhás hölgyet az útszélén aki beszállt egy autóba. Gondoltam ezek lehetnek azok akik a testüket adják jó pénzért. Felmerült bennem a kérdés, vajon mennyit kereshetnek ezek? Biztos nem keveset. De pénz kell és ahhoz amit ők csinálnak biztos nem kell olyan iskola izé.

Visszamentem a telepre, és megfogtam azt a fehér ruhát. Egy bicskával kétrészes hiányos öltözéket csináltam belőle. Felvettem és kiengedtem a hajam. Jól összeborzoltam, hogy hasonlítsak azokra a lányokra.

- Mit csinálsz? -kérdezte Ramona
- Láttad azokat a lányokat akik férfiakkal mennek el?
- Azok a kurvák, de ugye te nem...
- Muszáj. Láttad a többiek, hogy örültek az ételnek? Kell a pénz
- Na ne, a nőiességed soha ne add pénzért. Annál rosszabb nincs!!!
- Mért?
- Megerőszakolnak ami kegyetlen tett. Emlékszel mit mondott az előző vezetőnk az ilyenekről?
- Igen, azt hogy az a legnagyobb kincsünk. És rémes dolog kényszerből adni. De még rosszabb lenne éhen halni.
- Megoldjuk, ahogy eddig is.

Csöndben maradtam és elmentem, arra az utcára. Nekem is megállt egy autó. Egy fekete bőrű ember állt meg nekem.

- Szia cica! Jössz egy körre??
- Igen. -feleltem határozottan de amint beültem a kocsiba elfogott a félelem. Nem tudtam mire számítsak. Sem, hogy milyen lesz az első. Azt mondták fájni fog.
- Na mivan? Nem nyúlsz oda?
- Ez az első -jeleztem az embernek
- Értem, még nem csináltad és tudatlan vagy?
- Igen. Bevallom félek
- Ne félj akkor óvatos leszek, de nem fizetek többet
- Jó.

Egy erdőbe vitt ahol a fűben terültünk el. Elmondta mi fog következni, és biztosított arról, hogy nincs mitől félnem.
Átvert. Olyan erővel csinálta, hogy azt hittem ott halok bele. Végül odadobott 1$t és otthagyott.
A földön fekve sírtam bánatomban. És a fájdalomtól.
Mindíg ilyen rémes lesz? Járt a fejemben a gondolat.

Kissé érdekes járással mentem vissza a telepre. Ramona aggódva fogadott de nem mondtam neki semmit. Egyedül akartam lenni.
Onnantól kezdve nem volt megállás, egyre gyakorlottabb lettem még úgyis, hogy nagyon fájdalmas volt. Volt aki vert közben, és sajnos, a magas árért drogot is adtak nekem.
Eladtam magam. Mindent vállaltam, csak sokat fizessenek.
Néha majdnem összeszakadtam a fáradtságtól és a drog utóhatásaitól de nem érdekelt. Ezzel tartoztam a közösségnek. De óva intettem mindenkit a példámtól.

Egy napon Ramona rábeszélt, hogy este ne menjek el. Bele egyeztem. Kellett a pihenés. Viszont megint eljött a láncos pasas. Ismét takarítást kért. Elmentem vele.

- Rozogább vagy mint egy 80 éves. Amikor először találkoztunk még a nyelved is erős volt. Mi történt veled?
- Semmi.
- Te tudod.

A feladat ugyan az volt mint akkor. Felsöpörtem a termet, de lassabban ment mint akkor, mégis nagyobbnak tűnt az épület.
- Megint te??? -kérdezte egy magas ember az ajtó felől. Az volt az akit leöntöttem.
- Úgy néz ki
 - Most ne önts le
- ok

A mikrofont bekapcsolta és énekelni kezdett. Megálltam a takarítással és őt néztem. Elragadó mély hangja annyira tetszett. Olyan nyugodtnak éreztem magam amikor hallottam.
- Nos? Tetszik? -kérdezte mosolyogva
- Hát.... -most én nem tudtam befejezni a mondatot, mert úgy éreztem sürgősen a mosdóba kell futnom. Kidobtam a kezemből a vödröt és elrohantam.Megrohamoztam a csapot és kiittam az összes vizet.
Kicsit jobb lett de még bírtam volna inni, de olyan gyorsan ittam, hogy alig kaptam levegőt. Megmostam az arcom és a tükörbe néztem.
A zöld szemeim beesettek voltak, és piros karikások. Az arc csontom is nagyon meglátszott. A hajam pedig fénytelen és kócos volt. Vékonyabb pedig nehezen lehettem volna.
Szédültem és a kiszáradás szélén éreztem magam.
A földön ülve azon gondolkodtam, lehet, hogy a sok drogtól van?

Mikor kicsit jobban éreztem magam, kimentem és folytattam a takarítást. Mikor végeztem megérkezett a láncos ember és nyújtotta a megérdemelt pénzem. De nem vettem el tőle.
- Na, nem veszed el? -kérdezte érdeklődve
- Tessék? Ja de. Persze -feleltem miközben a pénz elé nyúltam.

Tartottam a kis köteg pénzt és közben remegett a kezem. Szédülni kezdtem megint, és kissé össze is zuhantam. A láncos elkapott és ijedten kérdezte, hogy jól vagyok e.
Igent felelve felkeltem és eltántorogtam.

- Ezt meg mi lelte? -kérdezte magától fejvakarás közben

- Fogalmam sincs, de nagyon furcsa -válaszolt a fekete ruhás

- Na, remélem nem hal meg nekem. Na a többiek hol vannak? 

- Úton. 

A telepre érve Ramonanak adtam a pénzt, és megkértem, vigye el a többieket enni. Én nem kértem semmit. 

Amíg oda voltak, nem bírtam magammal, felvettem a fehér ruhát és kimentem az utcára. 

Nem kellett sokat várnom megállt nekem egy pasas. Azt mondta ott egy bokor, helyben szeretné. Valamiért nagyon megijedtem és nem adtam magam. 

Ő persze dühöngve távozott. 

A kezemet keresztben a vállamra tettem és sírtam. Az eső is szakadni kezdett. 

- Nézd már, mondtam, hogy itt találunk friss húst!!! -szólt egy hang az épület sarkából.

Két srác tűnt fel, vélhetően rossz szándékkal. Odajöttek hozzám és megfogta az egyik a vállam. 

- Nézd még csinos is, kissé vékony de jó lesz. 

- Ugyan, a luk kell csak, igaz cica? 

- Haggyatok -kértem őket

- Ugyan, ne kéresd magad, nem hiába vagy itt. Na gyere csak.

- Ne kérlek

- Nem fog fájni -mondta az egyikőjük miközben a földre lökött és rám feküdt. 

- NEEEE!!!! ENGEDJ EL!!! -kiabáltam

- Ettől majd lenyugszol!!! -elővett az egyik egy adag morfiumot, kifeszítette a kezem, hogy beadja nekem. 

Próbáltam ellenkezni minden erőmmel, de közben amelyik rajtam ült elkezdte rólam letépni a ruhát. Nehéz volt, mert a szakadó esőben szétázott. 

Hiába sikítottam nem segített senki én pedig magatehetetlenül éreztem magam. 

- Ez az cica, csak maradj már nyugton. -kérlelt az amelyik be akarta adni nekem a szert. 

- Hagyj már békén te idióta fasz!!! -kiabáltam arra amelyik rajtam ült

- Hogy minek neveztél?? -kérdezett vissza ingerülten miközben az öklével behúzott egyet. 

- Ideje megmutatni neki, hogy is kell ezt csinálni -jelentette ki a másik. 

- Igazad van haver!!! Akkor keményebbek leszünk. 

Elővette a nemi szervét és minden erejével azon volt, hogy megtegye.

- HAGYJÁTOK BÉKÉN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! -ordította egy másik férfi hang hihetetlen erővel.

- Te meg ki a pöcs vagy? 

- Igen, mi találtuk először, várj a sorodra!

A vizes gyerek volt, lerángatta rólam a csávót és megverte annyira, hogy mindketten elfutottak.

Megúsztam a drogot is és mást is, kicsit megkönnyebbültem, de szégyelltem magam a vizes csávó előtt. 

- Mit keresel te itt? -kérdeztem

- Téged, DIGIvel kimentünk a telepre, és félve mondták, hogy itt lehetsz. Pénzért vállalsz ilyeneket, hogy a többieknek legyen mit enniük. 

- És mért jöttél ide?

- Minek kérdezed? most mentettelek meg. Jössz egyel 

- Jó. - feleltem miközben a kezemet megpróbáltam elemelni az alsó részem elől. 

- NEM nem azt! Én az a fajta vagyok aki tiszteli. 

- Akkor mit kérsz?

- Hogy jót aludj -felelte miközben a hátam mögé tette a kezét, hogy elkapjon miközben elájultam.  - nálam. 

Mikor felébredtem kényelmes puha dolgok közt találtam magam. Volt ott valami köpeny féleség is. Gondoltam, azért, hogy azt vegyem fel, ha felébredek. Így tettem és kimentem a szobából. Egy folyosóra értem, és lementem a lépcsőn. Mikor megtaláltam a vizesfiút épp ivott valamit pohárból. 

- Hát felébredtél végre? -kérdezte

- Igen. 

- Be sem mutatkoztam még. Andy Biersack vagyok. 

- Szia, én pedig Rosie.

Az utca királynője

Ha meg kell halnod, halj meg dicsőséggel

Az utcai élet, sokak szerint túl kemény. Igazuk van! Keményebb mint amit mások ép ésszel felfognak. Főleg ha egyedül vagy. Sötét sikátorok, bandák akik késsel mászkálnak. De egy dolog sem olyan kemény, mint a magány. 

Amióta az eszemet tudom, az utcán élek, Los Angeles utcáin. A legjobb barátaim is kitagadottak, az utca gyermekei, de én vagyok a rangidős. 

Ha jól számoltam 16 éves lehetek. 

Az emberek félnek tőlünk, és joggal. Velünk nem szórakozhat senki. Azt megtette már a sors. 

Néha nincs mit enni, de nem fogunk kiállni koldulni. Az nem a mi világunk. Többnyire az árusok által kipakolt ételekből szoktunk lopni élelmet. Néha pedig elhagyott aprókat gyűjtünk, és ha találunk ékszert leadjuk. Többnyire egy szökőkútnál fürdünk esténként, és nem érdekel minket ha beszólnak. 

Megszoktuk, hogy elzavarnak minket, és, hogy kigúnyolnak. A nagyszájúak, akiknek minden nap jut meleg étel, drága telefonon meg ruha. Nekik csak csövesek vagyunk, utca kölykök. 

De ha ismernék a történetünket és a sorsunkat, belátnák, hogy tévednek. Nem mi választottuk ezt az életet. 

Anyám házasságon kívül szült engem ezért a nagyszüleim az utcára tették, egy sötét sikátorban hozott engem a világra, de a testi állapota miatt belehalt a szülésbe. A többi hasonló sorsú talált rám. Anyám holttestét a rendőrség megtalálta de engem már nem. A többiek neveltek fel, megtanítottak túlélni az utcát. 

Most, hogy 16 éves lettem, dolgozni akarok. De ki venne fel egy magam fajtát? 

Megmosakodtam a kútnál ahogy szoktam, de most jobban. A barátaim gazdag házak környékénél próbáltak ruhát kukázni nekem ami sikerült is, egy egész csinos fehér egybe részes ruhát találtak. Alaposan kimosták nekem és indulhattam munkát keresni. 

Egy kisboltban is próbálkoztam de szó szerint kidobtak az ajtón, de nem estem el, valami hatalmas puha dolognak estem neki. Mikor megfordultam egy magas két ajtós szekrény méretű baseball sapkás fickót láttam tele ékszerekkel. 

- B-bocsánat elnézést! -dadogtam megilletődve

- Jobban is vigyázhatnál öcsi

- LÁNY VAGYOK MAGA BAROM NEM LÁTJA??? 

- Bocsánat azt hittem hentes, fehér köpenyben és sapkában. Hajad sincs

- Dehogy nincs, hogy ne lenne? több mint magának.
- Nem vagy egy kicsit flegma?
- Nem és maga nem vak egy kicsit?
- Tudod te, hogy én ki vagyok?
- Ha elmondja megfogom tudni, mert eddig egy túlméretezett hústoronynak látom
- Én egy híres zenei producer vagyok, én futtattam Lady Gagát is
- Nem tudom miről beszél de ha maga ettől boldogabb akkor legyen
- Mi az, hogy nem tudod
- Nem tudom
- Nem hallgatsz zenét?
- Nem!
- Az meg hogy lehet?
- Utcán élek és nincs rádió
- Koldus vagy?
- Koldus a nénikéje!!!!! Sosem kunyeráltam
- Gondolom akkor munkát keresel
- Jól gondolja
- Adok én neked.
- Mennyiért?
- Jó pénzért
- Mi a meló?
- Gyere velem!!

A luxus kocsijába invitált, azt hiszem audi lehetett. Ha jól emlékszem a 4 karika az az.

Valami jókora egyszintes épület elé vitt, ami körbe ölelt egy hatalmas parkolót. Nem állt ott sok autó, amit furcsáltam.

Beinvitált és egy hatalmas csarnok féleség tárult elém rengeteg kütyüvel.

- Takarítsd ki ezt az egész teret.
- T-takarítsak?? Azt meg mégis, hogy gondolta?
- Nézd, itt ez a szekrény, van benne ez a valami amit seprűnek hívnak, így szépen összeszeded a koszt a földről. Itt ez a másik izé, amit lapátnak neveznek, erre rá söpröd a szemetet, és kiviszed a kukába.
- Értem. És azok a rongyok?
- Azokhoz itt ez a vödör, teszel bele vizet, egy kupaknyi ilyen fehér löttyöt, belemártogatod a rongyot, kifacsarod és áttörölsz vele mindent aminek nincs vezetéke és nem papírból van.
- Jó.
- Három órád van rá. Húzz bele
- De aztán jól fizessen ám!!!!
- Meglátod mennyire sok pénzt kapsz érte.
- Helyes.

Ahogy mondta felsöpörtem az egész placcot. Következett a törölgetés, mindent alaposan szemügyre vettem és megláttam egy mikrofont. Ilyet már láttam szabadtéri koncerteken. Meg a műszaki bolt tv-ében.
Megfogtam és nézegettem, de nem jöttem rá a használatára ezért vissza akartam tenni a polcra, de azt lerántottam és minden a földre zúdult.
Nagyon megijedtem, ha az a pasas rájön, hogy tönkre tettem a cuccait kitekeri a nyakam.
Megpróbáltam vissza tenni a polcot és alátámasztani valami hatalmas téglalap alakú lábakon álló izével aminek az elején egy cső van és üveg. Fingom nincs mi az de most alátétnek jó lesz. 
Na jó a vizet ideje lesz kiönteni.

Kiérve elgondolkodtam, a lapátról kell kiönteni a szemetet vagy a vizet a kukába??
Azt hiszem a vizet mondta a kukába. Nagyot lendítve próbáltam beletalálni a kukába de sajnos annak túloldalára sikerült löttyinteni.
- Azt hiszem nem erre gondolt. -jegyeztem meg a fejemet fogva mikor láttam, hogy nem a kukába fog menni a víz.
- MI A FASZOOOOOOOOOOOMMMMMMMM?????????? -ordította egy hang a kuka mögül.

Tágra nyílt szemekkel figyeltem, hogy mégis ki ücsörög egy kuka mellett. Lassan próbáltam odamenni, ekkor valami fekete ruhás telefestett testű fekete rövid hajú férfit láttam meg.

- Te burítottál le felmosó vízzel?
- Nem, ott fut! -jelentettem ki kihúzva magamat miközben elmutattam balra.
- Most nézd meg, tönkrement a vadonatúj bőrdzsekim!!!! Ki mondta, hogy ide öntsd a vizet??
- Valami szekrény méretű pasas tele ékszerekkel
- Mi a neve?
- Azt nem tudom, de azt mondta valami... őőőő.... pr...produ valami produ nem tudom.
- Producer?
- Az
- Ő hozott ide??
- Igen, azt mondta ha kitakarítom a helyet jó pénzt kapok.

A srác végig nézett rajtam. Nem tudom miért.
- Mivel kented össze a ruhád? Mi az a piros? -kérdezte
- Itt az oldalamon? Vér. Bandaháború volt és sokan megsérültünk. Felszakadhatott a seb. -elmélkedtem miközben felhúztam a ruhám.
- Úristen ez hogy néz ki?? Ez nagyon durván elfertőződött. Orvos látta már??
- Mi?
- A sebet
- Orvos? Az meg mi a jó élet?
- Mondcsak hány éves vagy?
- 16
- A szüleid?
- Nekem olyan nincs. Az utcán élek születésem óta.
- A gettóban?
- Igen. Baj?
- Ha nem nézeted meg azt a sebet meghalsz
- Kivel nézessem meg és minek?
- Hogy ne halj meg
- Egyszer úgyis megfogok nem mindegy?
- Hát.. -befejezte volna de megjött az a producer.

Benézett a csarnokba és tetszett neki a látvány.
- Nesze, itt van 50$
- MENNYI???? -kikerekedtek a szemeim és el sem akartam hinni, 50$??? te jó isten!!!
- Na mivan? Kevés?
- Nem, sosem láttam ennyi pénzt. Sőt, dollárt is csak max 2 dollárost. Hihetetlen, akkor egy hét után végre ehetünk!!!! KÖSZÖNÖM ha máskor is kell takarítani szóljon nyugodtan

Lelkesen futottam vissza a többiekhez és elmentünk egy boltba élelmiszert venni. Végre jól lakhattunk, igazi étellel.
Volt egy barátnőm, Ramona. Őt az anyja kidobta mikor megszületett. Őt is a kis közösségünk nevelte. Egy idősek lehettünk.
- És legalább jól nézett ki az a fekete hajú? -érdeklődött
- Nem, valami fura foltok voltak a kezén.
- Minták?
- Igen.
- Azok tetkók. Láttam egyszer a tetkós szalon előtt, belevarrják a bőrbe a festéket
- FUUUJJJJ ki csinál ilyet?
- Az a pasi!
- Azt mondta ha nem nézetem meg a sebem valami orvossal meghalok
- Mit mondtál rá?
- Hogy egyszer úgyis, nem mindegy?
- És ő?
- Valamit mondott volna de hát megjelent az a láncos ember.
- Jajj, pedig annyira érdekel az az ember
- Jó neked, személy szerint remélem sosem látom többet.
- Most mért?
- Olyanokat mondd amiket nem értek. Buta vagyok és nem értem mit mondd
- Nem vagy buta. Csak keveset tudunk. Nem vagyunk tanultak mint azok a szép ruhások.
- Ez igaz, de olyan rosszul érzem magam. Így még munkánk se lesz.
- Dehogynem csak figyelj.