Vallomás

Nem tudtam, feleljek e a kérdésre vagy sem. Végül akarva akaratlanul is kimondtam:
- Juliet
- TESSÉK? MIT MONDTÁL?? -akadt ki Andy
- Juliet okozta a balesetet.
- Hol van? - kérdezte Andy tágra nyílt könyörgő szemekkel.
- Mögötted - válaszoltam

Andy megkönnyebbülten ugrott Juliet nyakába aki ennek láthatóan örült.
- Szerelmem jól vagy? - kérdezte tőle Andy miközben végig tapogatta a fejét.

-Szerelmem? Hát nem szakítottak? -kérdeztem magamban.

- Jól vagyok persze. Ne aggódj. És, a másikban ülő? -kérdezte Juliet
- Ash volt. Irónikus nem? Pont ti ketten

Hirtelen Ash kórterméből egy ápoló rohant ki azt kiabálva: "Perverz disznó"
- Úgy tűnik nem súlyos -jegyezte meg CC majd elindultak Ash fele.

- Andy én nagyon sajnálom ami akkor történt -szabadkozott Juliet
- Semmi baj, az a fontos, hogy itt vagy és, hogy jól vagy. Nem akarlak elveszíteni.
- Én sem téged.

Ezután megcsókolták egymást, én meg csak álltam ott mint egy hülye. Eddig.
Visszamentem a telepre ahol persze a srácok fenyegetően a kezükbe vettek vasrudakat.

- Igazatok volt. A szép ruhások szemetek.
- Vissza akarsz jönni mi?
- Igen, és tudjátok mit? Esküszöm, hogy soha nem csábítanak el tőletek.

Hosszas fontolgatás után vissza vettek és ismét én lettem a főnök. De ezúttal, én sem könyörültem a szép ruhásokon.
A közelben volt egy épület aminek nem voltak ablakai és egy kicsit romos állapotban volt már. Két emeletes volt. Hajdanán, még az 1900as évek elején árvaházként működött de mivel a gyerekek elfogytak, így bezárt. Azóta a város lezárta mert életveszélyes. Nos, nem az 24 gyereknek akik leleményesek.

A főbb hibákat kijavítottuk. A srácok hajnalban bejárták a várost elejtett szegekért azokkal foltoztuk be a lyukakat, Mázli, hogy fából van az épület és csak a külseje tégla.

Kitakarítottunk mindent és a végére egy félkész épületnek tűnt. Így már egész lakható volt.

- Ügyesek voltatok. Holnap, a városban lomtalanítás lesz. Azt akarom, hozzatok mindent, mindent amit csak kiraknak. Még akár banán héjat is.

- Igen főnök.

Ez a nap azzal telt, hogy a kukákat fosztották ki többé kevésbé használható dolgokért.
Sőt mi több, megengedtem, nem is, inkább parancsba adtam, hogy ha bárki, szembe száll velünk, azt verjék meg nyugodtan. Nem vagyunk gyilkosok, de ideje behajtani azt a sok "jót" amit kaptunk.

- Jess! -szóltam az ajtó mellett guggoló kis félénk srácnak - Hívd ide kérlek Timont és Samuelt.
- Máris

Nem telt 2 percnél többe és a három fiú visszaért.

- Parancsoljon főnök.
- Feladatot kaptok. Törjetek be a város házára. A születési papírok között keressétek meg a Morgan aktát és hozzátok el nekem.
- Mért olyan lényeges?
- Mert azt mondtam. Nyomás, holnap estig itt akarom látni
- Igen is.

- Főnök, mért olyan fontos az az akta?
- Mert abban van a családomról amit tudni akarok.

Nem is kellett sokat várnom a fiúk hajnalra meg is hozták amit kértem.
- Ne haragudj, hogy sokáig tartott de megvártuk míg bezár és besötétedik.
- Semmi gond. Köszönöm, elmehettek.

Kinyitottam az aktát és olvasni kezdtem

James Morgan és Eva Simson. Isabella Morgan a törvényes lányuk. Anyám. Utolsó ismert cím... Force street.

- Jess, elmegyek. Gondoskodj róla, hogy a többiek részt vegyenek a lomtalanításon. Majd jövök.
- Igen főnök.

Elmentem, felkeresni ezt az utcát.
Amint elértem a címet egy hatalmas ház állt előttem. Kapuval és méreg drága autóval.
- Nahát, a kapu engem nem tart vissza.

Felmásztam és a házat körbe járva találtam egy nyitott ablakot. Beosontam a házba ami tengett az ürességtől és a csillogó villogó drága holmiktól. A kanapé mellett egy kis asztalka volt, rajta egy váza rózsa és egy fénykép. Egy rám hasonlító fiatal lány volt a képen.

- KI MAGA??  -kiabált rám egy idősebb férfi.
- Nem akarok balhét!!! Nyugi. Ön, James Morgan?
- Igen, de tűnjön el mielőtt hívom a rendőrséget.
- Isabella Morgan a lánya igaz?
- Nem tudom kiről beszél.
- A lányról a képen
- Számomra ő halott.
- Nem csak maga szerint, mert ő tényleg meghalt... Hála maguknak. Az önzőségüknek. A becs vágyuknak
- Mégis ki a franc vagy te, hogy így beszélj?
- Az unokád. Rose Morgan.
- A -az unokám?
- IGEN, Évekkel ezelőtt utcára dobtátok anyát mert terhes lett házasságon kívül.
- Őt befogadta a szeretője
- Tévedsz. Az utcán élt. Kukából evett. Ott szült meg engem a sikátorban. De belehalt. MIATTAD az ostoba régimódi felfogásod miatt. GYILKOS VAGY TE SZEMÉTLÁDA MEGÖLTED AZ ANYÁM
- Várj, egyszer idejött. És azt mondta, hogy jól megy a sora.
- Hazudott.
- És te?
- Én is az utcán élek. születésem óta.
- Le kell ülnöm.

James leült és próbálta felfogni a helyzetet.
- Honnan tudjam, hogy tényleg te vagy az?
- Tessék. Itt a nyakláncom. Egy pici kereszt. Anyám ezt az egyet hagyta rám halála előtt. Az utolsó amit eltudott mondani a koldusnak aki odament hozzá, hogy ő Isabella Morgan és a nevem legyen Rose mert az a kedvenc virága a rózsa.
- Ez hihetetlen. Mért pont most?
- Mert most jöttem rá, hogy a magadfajta gazdag emberek szemétládák. Azt hittem, van köztük olyan, aki érdemel bocsánatot de tévedtem. Tönkretették az én és a sorstársaim életét. Veled az élen.
- Kérlek ne mondj ilyen borzalmakat
- Mire számítottál? A nyakadba ugrok? Ezek után?
- Nem de ez szörnyű
- Az egyetlen ami ebben szörnyű az az, hogy árva vagyok. Nem ismerhettem az anyámat.
- Pont olyan vagy mint ő
- Biztos jobban tudod
- Ő is, visszabeszélős volt akárcsak te.
- Egyet árulj el.
- Mit?
- Ki az apám?
- William Jackson. Megmondhatom hol lakik.
- Életed egyetlen helyes döntése lenne. De a halálos ítéletét írnád alá. Ugyanis meg fogom ölni.
- Három utcával feljebb és nem tennéd meg.
- Tévedsz. Egész életemben arra vágytam, hogy megtaláljam és levágjam a fejét. Utána pedig a tiédet
- Akkor mire vársz? Tedd meg. Hozok kést is ha kell.
- Nem. Elég bosszú neked, a tudat, hogy megölted anyát, és az unokád életét is megkeserítetted. Hisz az utcán élek, alig van mit ennem. Ha engem megölnek... a bandaháborúban, vagy éhen halok.. az is a te hibád lesz. Dögölj bele ebbe a tudatba. Drága nagyapa.

A fényképet megfogva távoztam a házból. Apám házához vettem az irányt. Szerényebb ház volt, egy kerttel, körülbelül 2 főre elég. Udvariasan bekopogtam.
Egy magas fekete hajú fekete szakállú férfi nyitott ajtót. A bőre is sötétebb volt, nem néger sötét de nem is fehér. Olyan, kreol színű.
- Hát te? Mit akarsz taknyos? Halloween elmúlt.
- Nem cukorkáért jöttem William.

Végig néztem rajta, egy szál törölközőben volt. S amint felnéztem egy női kéz ért a mellkasához, úgy fordítva a férfit, hogy lásson engem. Egy kurva volt.
- Ki ez a lány William?
- Mosteltűnt kisasszony.

Rám akarta csukni az ajtót de a lábamat odatettem. William kirántotta az ajtót, hogy leszedje a fejem bunkósságomért, de amint meglátta a bicskát a kezembe hangosan felnevetett.
- Dobd el mielőtt megvágod magad.
- Vagy valaki mást? - feleltem miközben a késsel apró karcolást ejtettem a mellkasán. - Befelé a házba. Most.
- Oké nyugi, már látom, őrült vagy. Figyu ismerek egy jó dilidokit.
- Kössz nem.
- Willi, ki ez a lány? Mibe keveredtél? -kérdezte rémülten a ribanc
- Nem tudom mi baja.
- Szép TV, szoktál gyerek meséket mutatni a lányodnak? -kérdeztem, miközben a kezemmel végig simítottam a vadi új plazma tv-ét.
- Nincs is gyerekem.

A TV-t lelöktem az állványról és még bele is rúgtam.
- Rossz válasz. -feleltem
- HÉ AZ A LEGÚJABB MODELL VOLT.
- Szar ügy. Csak volt. Beszélgessünk.
- Mit akarsz? Pénzt? Adhatok.
- Nem kell a pénzed.
- Elmondanád ki a franc vagy te?
- Isabella Morgan neve, mondd neked valamit?
- Nem.
- GONDOLKODJ -kiabáltam rá, majd a kést a torkához szegeztem
-  Jó igen, annó a kurvám volt. Beadtam neki, hogy szeretem, kellett a pénze. A hülye el is hitte, aztán kölyke lett én meg kidobtam.
- Nem szeretted?
- Dehogy szerettem minek nézel te engem?
- Halottnak - jelentettem ki hideg vérrel majd a lábába szúrtam a kést.

William ordított a fájdalomtól a csaj pedig sikítozott.
- Mi a szart akarsz?
- Az a kölyök, aki miatt kidobtad, itt áll előtted. És a fejedet akarja.
- Az lehetetlen a csaj meghalt
- Miután én megszülettem.
- Az lehetetlen
- NÉZZ RÁM. Mondd, hogy nem hasonlítok az anyámra.
- Abban igen, hogy őrült vagy. Anyád egy riherongy volt semmi több mért véded?

Kitéptem a lábából a kést és éppen a mellkasába akartam döfni mikor egy kéz visszafogott.
- Nem leszel különb mint én ha ezt megteszed
- Nagyapa.
- A bosszú nem hozza vissza anyádat
- De ha meghal enyhíti a hiányát.
- Attól még az űr ott marad a szívedben. Dobd el a kést

Végül eldobtam és nagyapa magához ölelt. Nem tudtam, hogy örüljek e, vagy lökjem el? Azt hiszem, bármennyire is gyűlölöm most jól esik. Nem érzem magam olyan egyedül. Van valaki, aki a tettei ellenére megkedvel? Vagy ez is csak átverés mint amit Andy művelt? Azóta sem keresett de nem is kell. Apám is és ő is... fulladjanak bele az életükbe.

A következő rész tartalmából:
Nagyapa talán a szívébe zár?
Megtudok mindent anyáról?
Andy, Juliet és köztem szerelmi háromszög alakul ki? Vajon kit választ?